Jártamban–keltemben mindenféle impulzusok érnek. Dél-Amerika egy piciny országának, egyik kisvárosának külterületén lakom. Már írtam a szomszédom kiskutyájáról. Az utóbbi hónapokban szinte állandóan egy kb. 1,5 m-es láncon tartották. De miért? Mert rendetlenséget csinál a kertben, szétrágja a szemetes zacskót, a műanyag dobozokat, cipőket, stb…
Tudni kell, hogy ezt a kiskutyát ajándékba adta egy másik szomszéd. Beszereztek neki egy kutyaházat, és edényeket. Volt az állatorvos, kapott oltást, fürösztötték a bolhák ellen, amíg aprócska volt. Aztán ahogy nőtt a kiskutya, egyre kevésbé tetszett neki, hogy a nap nagy részét egyedül tölti, és saját játékok híján, azzal játszott és rágta, amit a kertben talált. Egy idő után viszont ez a gazdájának nem tetszett, így azt a megoldást választották, hogy megkötik és elkezdték egyre többet láncon tartani.
Kié a felelősség, hogy a kutya tönkretette a gazdi holmiját?
Nem láttam, hogy tanították volna, hogy foglalkoztak volna vele, hogy beszéltek volna hozzá, vagy kapott volna egy kis simogatást, sajnos, ezen a vidéken ez nem szokás. Kapott enni, de nem voltak közös játékok, pedig nagyon igényelte volna. Nagyon kevés kapcsolata volt más kutyákkal, így a szocializációja kissé elmaradt. Gazdái végül égül meghozták a döntést, tovább ajándékozzák. Már volt, aki befogadta volna, de ott, a tulajdonos tudta, hogy nem fogják rendesen etetni, emiatt tovább kerestek. Végül pár napja egy másik családnak adták, ahol várhatóan jobban érzi majd magát.
A jelenlegi háztartásomban 5 cica van, 1-3 év közöttiek. Kizárólag a legidősebb nem megy fel az asztalra vagy a konyhapultra, vagyis 5-ből 1. Őt soha nem kellett tanítani, szoktatni.
Nagyon bosszantó tud lenni, amikor épp elkészítem az ennivalómat, és valami miatt egyedül hagyom egy kis időre, egyszer csak csámcsogó vagy lefetyelő hangokat hallok. Ilyenkor most már megszólal a vészcsengő!!!!!, és azonnal sietek, hogy mentsem, ami menthető. 🙂
Mi történt első alkalommal? Bevallom, nem is akarom szépíteni, elég mérges voltam, és persze az aktuális szőrgombócra. Hozzá kell tennem, hogy mindig van ennivalójuk, napközben is ki van nekik téve cicatáp, de a szagok csábításának nehezen tudnak ellenállni. 
Több mindennel próbálkoztam, amit javasolnak, de igazán egyik sem működik. Jelenleg az egyetlen megoldás, ha nincs semmilyen étel a pulton, vagy a túzhelyen, de a pult csábitása, még mindig él. 🙂
Kié a felelősség, hogy a cicák beleesznek a gazdi ételébe?
Ahogy irtam, amikor először történt meg, mérges lettem, és persze a cicámra haragudtam, de hát ettől a helyzet még nem változott... Viszonylag gyorsan rájöttem, ha nincs elől olyan dolog, ami őket érdekelné, akkor sokkal kevesebb a gond. Illetve még megoldás, ha lefedem valamivel az ételt, hogy ne tudjanak hozzáférni, ha őrizetlenül maradna. Amikor ezt elfelejtem és ilyen helyzetbe kerülük, mindig emlékeztetem magamat arra, ha valakire mérges vagyok, az csak én magam lehetek, mert én vagyok az, aki meg tudja előzni az ilyen eseteket. Úgyhogy ilyenkor csak sóhajtok egyet, gratulálok magamnak a figyelmetlenségem miatt, és igyekszem menteni a menthetőt. 
Voltál már olyan helyzetben, amikor valaminek nem lett jó vége és rajtad csattant el, pedig más megelőzhette volna?
Voltál már hasonló helyzetben, hogy könnyedén, egy kis odafigyeléssel megelőzhettél volna egy kellemetlen helyzetet, de nem gondoltad rá?
Örömmel veszem, ha megosztod a tapasztalataidat!
További nagyon jó hetet kívánok!